Amikor a magány olyan erős, hogy még egy love scammer is jó társaság

Egy nő, aki heroikus küzdelmet folytat mozgásképtelen férje ápolásával, az öregedéssel, művészi ambícióival és a magánnyal, már önmagában szívszorító jelenség. De portréja akkor válik igazán megrázóvá, amikor kiderül, hogy harca teljesen láthatatlan. A férjén kívül nincsen senki, aki segítené, aki támogatná, vagy legalább látná az erőfeszítéseit. Ráadásul küszködése reménytelen, a végén nem várja sem gyógyulás, sem fellélegzés, sem a dolce vita (hiába is tetováltatja magára). Ebben a kilátástalan helyzetben pedig még a legkisebb, színlelt figyelem is életmentő kapaszkodóvá válhat – és ki ítélhetné el azt, aki kétségbeesésében belekapaszkodik?

A Typotex Világirodalom sorozatában megjelent Jó reggelt, hogy vagy? című regény 2024-ben elnyerte a neves Német Könyvdíjat. Szerzője, Martina Hefter költő, író, performanszművész, akinek ez a harmadik regénye. A kötet főhőse az ötvenes éveiben járó Juno, aki Lipcsében él, és miközben előadóművészként próbál érvényesülni, szklerózis multiplexszel élő férjét ápolja. A gyermektelen művészpár egy bérelt lakásban lakik, és bár a férj sikeres író, és az elbeszélő is ismert táncművész, szűkös anyagi lehetőségek között élnek, és szűk élettéren osztoznak:

„Jupiter és Juno nem tudnak másik lakásba költözni, olyanba, amelyben faajtók vannak. Akadálymentes lakásba sem tudnak költözni. […] Juno egy ideje már nem tud aludni. Juno soha többé nem tud Jupiterrel hegyet mászni, vagy fürödni a tengerben. Juno utálja, hogy mindig ő viszi le a szemetet, soha nem Jupiter. Juno utálja magát amiatt, hogy ezt utálja.”

A magány és a love scammerek

A regényben megjelenő pár történetét a nő, Juno szemszögéből ismerjük meg, első személyű narrációja mutatja be közös életüket, ezen belül pedig saját küzdelmeit. Junónak élete során számos nehézséggel kell szembenéznie: az öregedéssel, a művészi pálya egyre szűkülő lehetőségeivel, valamint a folyamatos, napi huszonnégy órás ápolás felelősségével. Mindezt tetézi, hogy problémáival teljesen magára marad. Nincs az életében senki, aki, ha segíteni nem is tud, legalább meghallgatná, odafigyelne rá – sehol egy rokon, egy szomszéd, egy jóbarát.

A regény lényege nem kizárólag az, hogy megmutassa, milyen sokféle akadállyal birkózunk nap nap után, hanem az is, hogy láttassa, sokan vannak, akik teljesen egyedül maradnak a problémáikkal.

Juno középosztálybeli német nő, anyagi helyzete nem tragikus, mégis kiszolgáltatott, férjével, Jupiterrel együtt elszigetelődik, tulajdonképpen láthatatlanná válik. Nem éheznek, nem hajléktalanok, nem történik velük látványos tragédia – és éppen ezért szinte senki nem veszi észre, mennyire rossz nekik. A regény ezért elsősorban a magány ábrázolásának tekinthető, annak a magánynak, mely mára sokak számára teljesen általános. A Jó reggelt, hogy vagy? című regény története azoknak az embereknek a küzdelmére mutat rá, akiket nem lát senki, aki sem egy munkahely, sem egy család, sem egy baráti közösség kötelékébe nem tartoznak igazán, mintha kiestek volna a társadalom szövetéből. Nem nélkülöznek, ellátják magukat, tragédiájuk nem látványos, sokkal inkább valamiféle csendes, kitartó purgatóriumként értelmezhető.

Ebből a végtelen magányból nagyon furcsa kiutat jelent az Instagram, ahol Juno love scammerek kéretlen üzeneteit fogadja. Olyan csalók kapcsolatfelvételi kísérleteit, akik álprofilokkal próbálkoznak becserkészni a romantikára kiéhezett nőket. Céljuk, hogy érzelmi manipulációval minél több pénzt csaljanak ki a magányos nőkből, akik közül jó páran be is dőlnek ezeknek a kísérleteknek. Juno okos, dörzsölt nő, aki furcsa válaszaival lerázza ezeket a csalókat, de egy esetben ez nem sikerül neki, és egy különös baráti kapcsolat alakul ki közötte és egy nigériai férfi, Benu között. Juno az ötvenes, Benu a harmincas éveiben jár, de nemcsak két évtized, hanem egy fél világ választja el őket egymástól. Nem is akarnak egymástól túl sokat, talán csak annyit, hogy magányos estéiken legyen kihez szólniuk. De lehet, Juno életében épp ez a legnagyobb dolog. Ahogy Juno férjéről, Jupiterről is keveset tudunk, úgy Benuról is csak néhány dolog derül ki, mert a regény középpontjában a nő áll, aki életének ürességét egy másik űrrel igyekszik feltölteni, de ezzel csak azt teszi nyilvánvalóvá, hogy ezt a körülírhatatlan hiányt lehetetlen betölteni.

A világűr végtelen feketesége

Ezt a szinte elviselhetetlen, a főhőst folyamatosan emésztő élethelyzetet a regény egy viszonylag puritán, szűkszavú narrációban tárja elénk, bár sokszor sűrű, metaforikus képeket használ, szinte szabadversszerűvé válik:

„Az idő nem is sugár, hanem inkább olyan, akár a leves. / Csak a tény, hogy közeledünk a halál felé, csak az lóg bele minden cselekvésbe és történésbe. / Akármit teszünk éppen, / virágot locsolunk, / kenyeret eszünk, / a halálhoz vezető úton tesszük.”

Stilisztikai és mondatszerkesztési minimalizmusát, letisztultságát pedig nagyon erős szimbólumhasználattal ellensúlyozza. A jelképek közül is kiemelkedik a világűr, a bolygók, a csillagok világa. A házaspár regénybeli elnevezése is innen ered (és persze a római mitológia főistenét és annak feleségét is megidézi), Jupiter a maga méltóságával a Naprendszer legnagyobb és legnehezebb bolygójának nevét viseli, Juno pedig az űrszonda, amely a Jupiter körül kering, és melynek fő feladata, hogy a hatalmas gázbolygót vizsgálja. És ha ebben a metaforarendszerben maradunk, akkor Benu nem más, mint egy műhold, ami váratlanul bukkan fel ebben a végtelen feketeségben.

Nagy hangsúlyt kap, és folyton visszatér Juno gondolatai közé a Melankólia című apokaliptikus film, melynek története szerint a Földnek ütközik egy kisbolygó, és ezzel együtt a pusztulás, a halál, az elmúlás képei is beíródnak az egyébként igencsak melankolikus hangulatú regénybe. Ebben a könyvben egy nő belső küzdelmét látjuk, olykor viccesebb, olykor azonban nagyon megindító jelenetekben. Az álmatlansággal küzdő, kiégett és fáradt nő ragaszkodik a férjéhez, és a legjobbat akarja neki, mégis, alig tudja elviselni az életét. De kivel lehet megosztani ezeket az ellentmondásos érzéseket? Talán csak azzal, aki eléggé ismeretlen és elég messze van, legalább annyira távoli, mint például egy love scammer. De talán még vele sem, ezért talál ki Juno új és új hazugságokat, fiktív személyiségeket, amikor levelezésbe kezd. Mintha egyúttal kipróbálná azt is, milyen lehet mások bőrébe bújni, elképzelni mennyi másféle módon is alakulhatott volna az élete. A fikció szabadságot jelent a valóság könyörtelen megváltoztathatatlanságával szemben, ezért hazudik Juno, aki érzelmileg elérhetetlen ezeknek a csalóknak, még Benunak is. Vagy mégsem? A remény egy „gonosz szupererő” fogalmaz a regény – és ki tudja, lehet, hogy tényleg bárki, még a legravaszabbak és a legokosabbak is áldozatául eshetnek.

A kiadó a borítón a németek egyik legfontosabb kortárs íróját, Daniel Kehlmannt idézi, aki szerint Hefter regénye egyszerre szomorú, vicces, elegáns és gyengéd. És talán az utóbbi jelző a legtalálóbb: valóban gyengéd ez a könyv, mert megmutatja ugyan, hogy a bennünk lakó űr sokszor végtelen, és nem minden történetnek van boldog befejezése, de mindezt valahogy vigasztaló melankóliával teszi. Nem letaglóz, inkább a maga szomorú módján átölel – úgy beszél a reménytelenségről, hogy közben furcsa módon valami szelíd megnyugvást is közvetít.

Martina Hefter: Jó reggelt, hogy vagy?
Fordította: Nádori Lídia
Typotex, 2026, 4200 Ft