Előzetesen az áram árának elszállása volt az egyik legrosszabb forgatókönyv a paksi leállás idejére, a legdurvább árcsúcsokat azonban a hőség idején láthattuk.

Az elmúlt 14 évben 30 és 60 százalék között ugrált a külföldi munkavállalás iránti kedv, az év elején négy százalékpontot csökkent a külföldre vágyók aránya.

A leégett területek nagysága idén is messze meghaladja a sokévi átlagot az Európai Unióban, és a probléma már nem csak a mediterrán régióban jelentkezik.

A nagy NER-es építőipari cégek teljesítménye évek óta eltorzítja a megyei szintű ágazati adatokat, így ezekből most következtethetünk arra, hogy mi változott a kormányváltás után.

Minden jel szerint az augusztus eleji volt 1981 óta a legintenzívebb és a harmadik leghosszabb hőhullám hazánkban.

Eddig az erőmű folyamatos termelése miatt nem igazán látszott, hogy ténylegesen mennyivel melegíti a hűtővíz visszaengedése a Dunát, de a szinte teljes leállás most ezt megmutatta.

A magyarországi lábakra is támaszkodó autóipar az egyik fő exportőr, és a termelési adatok is biztatóak.

A tavasszal megerősödött forint és az alacsonyabb üzemanyagárak következtében a magyar infláció szembemegy az eurózóna trendjeivel.

Paks kiesését nem sikerült hazai forrásból ellensúlyozni, de nem azért, mert ne lenne kapacitásunk, hanem mert egyszerűen drága az itthoni termelés.